Huszonegyedik rész - Váratlan események

Calum-mal gondoltuk elmegyünk egy étterembe ebédelni, amikor Esh nevét írta ki a telefonom.
- Szia drágám. - köszöntött a legjobb francia akcentusával.
- Hello. -kuncogtam. Minek köszönhetem a váratlan és kölcséges hívásodat?
- Csak gondoltam felhívlak, hogy mi újság az otthoniakkal. -kezdte.
- Luke nagyon jól van teljesen hűséges és minden nap viszek neki enni mert magától nem jut eszébe. Úgy vigyázok rá mintha a gyerekem lenne. Nem kell aggódnod, ugyan olyan mint amikor utoljára láttad. - piszkáltam.
- Akkor örülök. Igazából nem csak miatta hívtalak. Gondolom a többiek is élik életüket. Mesélj. - kérte.
- Figyelj, most nem alkalmas. Csodálatos időzítésednek köszönhetően akkor hívtál amikor Calum-mal indultunk volna el. Ha nem haragszol este majd írok. - mondtam.
- Látom nincs rám időd... Jólvan, mulassatok jól. Add át Calum-nak az üdvözletem. - majd lecsapta a telefont.
- Esh volt az? - kérdezte Calum.
- Ki más? Vagy esetleg tudsz valakit aki csak emiatt felhívta volna a barátnőjét mikor ahol ő van rég este van? Szerintem nem... - nevettem.
- Jólvan na... Csak kérdeztem.
- Bocsáss meg, csak annyira felkavar akárhányszor hív. Olyan messze van és nekem nagyon hiányzik. - vallottam be.
- Nem haragszom, elhiszem, hogy nehéz lehet. De mire vagyok én, ha nem arra, hogy eltereljem a gondolataidat. Amit be kell vallanod nagyon jól csinálom. - húzta ki magát büszkén.
- Remekül csinálod. Egyébként Esh üdvözöl. - adtam át az üzenetet.
- De kedves. Majd ha újra beszélsz vele mondd meg neki kérlek, hogy én is őt. - válaszolta. De mivel nagyon éhes vagyok örülnék ha indulnánk. - mutatott az ajtó felé.
- Ó tényleg. Menjünk.
A kocsinál Calum kinyitotta nekem az ajtót. Az ilyen apró figyelmességeiért megbolondulok. Az étteremben kerestünk egy szabad asztalt, majd rendeltünk. Várakozás közben fura dologra lettem figyelmes.
- Nevezz paranoiásnak, de azok a lányok ott az étterem előtt minket bámulnak, és nem tágítanak. - mutattam az üvegen túlra.
- Basszus... - mondta Calum. Rajongók. Ezek szerint nem a normálisabb fajtából.
- És ez számunkra mit jelent?
- Azt, hogy most azonnal el kell mennünk innen. - jelentette ki.
- Ne már, futnom kell?!(normális esetben semmi bajom nem lenne ezzel, de mivel éhes is vagyok a magassarkúmról említést se tettem nem örültem az ötletnek.)
- Futni, mászni mindent megtenni, hogy ne érjenek utol. - nézett rám úgy, mintha az engedélyemre várna.
- Nekem is egy híres pasit kellett felszednem... - forgattam szemeimet.
- Imádlak. - csókolt meg, majd elindultunk a konyha felé.
Szerencsére volt egy hátsó kijárat is. Ami kevésbé mázli, hogy ott is voltak lányok. Mindegyik úgy nézett Calum-ra, mintha a világ leghíresebb embere lett volna. Közelebb jött hozzám...
- Egy... Kettő... Három... Most! - suttogta, majd rohanásnak eredtünk. Mit ne mondjak nagyon jó kondiban van a rajongó lányokkal együtt.
A magassarkúmat egy lélegzetvételnyi szünet alkalmával levettem és úgy folytattam a menekülést. Amikor már láttuk nincs esélyünk utolsó mentsvárként lementünk a metróhoz. A peronok dugig voltam emberekkel. Ez kapóra jött nekem és Calum-nak. Egy nagyon turista csoportban vegyültünk el. Amikor elsétáltak a lányok mellettünk gyorsan elkezdtünk valamit mondani spanyolul, mintha nem is ide tartoznánk. Szerencsénkre feladták a keresésünket. Életemben ennyit egyszerre nem futottam.
- Meleg helyzet volt. - könnyebbült meg Calum.
- Aha. - kapkodtam a levegő után.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Prímán. Ha most itt meghalnék oxigénhiányban tudd, hogy szerettelek. - próbáltam viccelődni.
- Nem fogsz meghalni. Na gyere... Itt nem biztonságos. - mondta ezt pont ugyan úgy mint ahogy a filmekben szokták a körözött bűnözők.
Miután a légzésem és a szívverésem kezdett a régi lenni feltettem Calum-nak egy kérdést.
- Pontosan nekünk miért is kellett menekülni előlük?
- Mert nem szeretném, hogy ha holnap ez újságba azt kéne olvasnom, hogy Calum Hood titokban randizgat egy lánnyal. - válaszolta.
- Azért annyira nem vagyok ciki, hogy le keljen tagadni. - mondtam.
- Nem tagadlak le, de ha nem a saját számból hallják azt, hogy a barátnőm vagy elkezdenek kombinálni. - magyarázta.
- Mondjuk ez igaz. Nem az újságból szeretném megtudni, hogy igazából drogkereskedő vagy én pedig egy cafka akit az utcáról szedtél össze és most terhes vagyok tőled. - feleltem teljes komolysággal.
- Bármennyire is viccesnek találod, ez így megy. Felraknak képeket a közösségi oldalakra, kitalálnak történeteket és többet látnak bele a dolgokba mint ami valójában. Ettől pedig minden áron meg foglak kímélni. - ígérte meg.
- Többi barátnőddel is ez volt?
- Nem. Velük sehova nem mentem nyilvánosan. Nem is nagyon igényelték. Nagy részük csak azért volt velem, mert híres vagyok. De veled más a helyzet. Te nem tudtad az elején, hogy ki vagyok és, hogy mi a munkám. Egy átlagos srácként ismetél meg nem pedig sztárként. Ezért is szeretlek annyira. Nem a pénzem és a hírnevem kell, hanem önmagamért szeretsz. És egy ilyen lánnyal a világ összes rajongója elől szívesen menekülnék. - fordult oda hozzám, majd megcsókolt.
- Szeretlek. - mondtam.
- Én is téged. - válaszolta, de hirtelen megzavartak minket.
- Aha, most megvagytok. - hallottuk, ahogy egy lány a fényképezőjével fotókat készít.
- Ti sose fogytok el? - tette fel a költői kérdést az immáron kicsit dühös Calum.
- Ha ezt megtudják a rajongók... - kezdett volna bele a mondókájába.
- Akkor mi lesz? Tudja meg az egész világ. Szeretem Anne-t és nem érdekel senki és semmi. - mondta ki a szavakat amiket sosem gondoltam, hogy egy férfitól hallani fogok.
- De... Calum. A rajongóid.
- A rajongóim szuperek. Nem azért szeretnek mert szingli vagyok. A hangomért és a személyiségemért. Remélem... Ez a helyzet csak a ,, divat rajongókat" zavarja, mint te. - nézett végig a lányon.
- Calum elég. Ne bántsd ezt a lányt. - próbáltam kikeveredni ebből a beszélgetésből.
Köszönjük, hogy a rajongók érdekeit véded, de mi ezzel lezártuk ezt a témát. A képekkel és ennek a beszélgetésnek témájával azt csinálsz amit akarsz. - vettünk búcsút a lesokkolódott lánytól.
- Nem tudom, hogy hogy tudtad ezt ilyen higgadtan kezelni. - mondta idegesen Calum.
- Úgy, hogy megértettem Őt. Én is nagy rajongó típus voltam régen és sok szívfájdalmat okozott nekem az, hogy ha az egyik kedvencem barátnőre tett szert. Értem, hogy magánélet meg minden de egy ilyet nem lehet sokáig titokban tartani. Ha lesz esze a kiscsajnak nem fog erről senkinek beszélni. Ha meg mégis megúsztál egy kínos beszélgetést egy műsorvezetővel. - vontam meg a vállam.
- Eszméletlen vagy. - felelte.
- Mert?
- Mert így fogod fel az egészet.
- Úgy gondolom, hogy nem sok értelme van ezen stresszelni. Elég ha te teszed, aminek mit ne mondjak nem örülök. Tudod, hogy ezek a lányok nagyobb zajt csapnak mint amekkora kárt okoznak. Luke-nál se volt nagy botrány a barátnője miatt. Nálad miért lenne? -kérdeztem.
- Igazad van. Nem is értem miért titkoltam eddig, hogy vagy nekem. - mondta.
- Azért, mert mint mondtad már ezerszer féltesz a rajongóidtól. Tudom, hogy mire képesek. Amikor beléd szerettem vállaltam az ezzel járó kockázatot, így késő visszalépni. - sóhajtottam.
Már a fiúk házánál voltunk, amikor kezdett sötétedni.
- Figyelj nincs sok kedvem téged ezek után egyedül haza engedni. Van két opció. Itt maradsz éjszakára, vagy hazakísérlek. - ajánlotta fel.
- Mi lenne, hogy ha hazakísérnél és ott maradnál éjszakára? - kulcsoltam át karjaimmal a nyakát.
- Csodálatos ötlet. - csókolt meg.
Az Esh-el közös házunkhoz vezető úton nem várt ismerőssel találkoztunk. Nem volt teljesen kivehető az arca de sejtettem, hogy ki az.
- Ugye nem? - kérdeztem félve Calum-tól.

 - Attól tartok de.
Sophia...

Huszadik rész - Vajon több van ebben?

Reggel, jobban mondva délelőtt Luke hívása keltett fel. A házunk előtt állt és be szeretett volna jönni. Pánikszerű kapkodásba kezdtem, hiszen eléggé nagy volt a kupi arról nem is beszélve, hogy most keltem fel. Tíz perc alatt valamennyire sikerült felvállalhatóvá tennem a lakást és persze magamat is. Luke valóban kint állt a lépcsőn. Egy bő nadrág és egy Dirty Pig feliratú pulcsi volt rajta. Én egy fekete cicanacit és egy Nasa-s pólót viseltem lábamon egy nevetséges nyuszis papuccsal.
- Jó reggelt Luke, gyere be - köszöntöttem.
- Reggelt? Kicsit késő van már a reggelhez, nem gondolod?! - viccelődött.
A nappaliba vezettem, ahol egy lila fotelbe ült bele. Én a konyhába vettem az irány, hiszen még nem reggeliztem.
- Esteleg megkínálhatlak valamivel? - szóltam ki az említett helyiségből.
- Ohh igazán kedves, de tudod én már reggeliztem. - válalszolta.
Egy piritós és egy jó nagy bögre forró teával a kezemben csatlakoztam Luke-hoz.
- Azt mondtad, hogy elmeséled mi volt tegnap Calum-mal. -kezdte.
- Valóban. Igazából amit tegnap leírtam nem sokkal kevesebb annál, ami történt. Annyit hagyhattam ki, hogy az a lány akivel láttam nem volt több egy részeg kalandnál.
- Aha persze. Egy részeg kaland. - fintorgott.
- Most mi bajod van? - értetlenkedtem.
- Semmi csak tudom, hogy milyenek a pasik és az egyik legbénább kifogás egy félrelépésre a részegség. Különös módon én még sosem keveredtem lánnyal ágyba részegen, főleg ha tudom, hogy valakihez tartozom. - magyarázta.
- De ha úgy vesszük nem tartozott hozzám. - próbáltam védeni Calum-ot.
- És mégis neked hányszor fordult meg a fejedben, hogy valaki mással összejöjj amikor még úgy érezted, hogy Calum kell neked? - folytatta.
- Egyszer sem. -valtam be. De én akkor is tudom, hogy Calum szeret és hogy ilyen többet nem fordul elő.
- Hát remélem. Ha mégis, tudod hol találsz. - állt fel a fotelből. Most viszont megyek, dolgom van. Majd még találkozunk.
Én is felálltam, és nem tudom miért de megöleltem Őt. Furcsa mód elkezdtem kötődni hozzá, hiába nem ismerem olyan rég. Ő mosott fel a padlóról amiért nem tudok eléggé hálás lenni neki.
- Köszönök mindent. - hálálkodtam. Köszönöm, hogy itt voltál velem amikor egy barátra volt szükségem. Nagyon sokat jelentett.
- Nem hiszem, hogy meg kéne köszönnöd. Örülök, hogy legalább ennyit tudtam segíteni. - mondta, majd kiment az ajtón.
Miután elment gondoltam átmegyek a srácokhoz. Megmostam a hajam, lezuhanyoztam, sminkeltem majd felötöztem. Eszembe jutott, hogy Calum-ék túl lusták ahhoz, hogy főzzenek maguknak ezért gondoltam viszek nekik meglepetésből ebédet. Fél óra alatt összedobtam egy elég könnyű kis kaját, becsomagoltam és útnak indultam.
A kopogást vagy a csengetést ismét feleslegesnek éreztem, ezért csak simán bementem, lepakoltam a cuccokat majd a fiúk keresésére indultam. Mikey a nappaliban játszott valami videójátékkal. Nagyon belemerült, láttam rajta, hogy észre se vett. Így hát odamentem hozza és letakartam a szemét.
- Luke ha azt hiszed, hogy ez vicces akkor tévedsz. Egy csapat terroristát kell megölnöm méghozzá azonnal. Szóval ha lennél olyan kedves és nem akadályoznál meg ebben megköszönném. - bosszankodott.
- És mi van akkor, ha nem Luke vagyok?
Gondoltam, hogy felismerte a hangomat mivel egyből kivirult az arca. Megállította a játékot és boldogan odajött hozzám. Úgy ölelt meg, mintha hónapok óta nem látott volna.
- Itt van a kedvenc rajongóm. - nevetett.
- Sajnálattal közlöm Michael Gordon Clifford, hogy nem érted rajongom. - mondtam teljes komolysággal.
- Na. Most megbántottál. - engedett el.
- Tudod, hogy csak viccelek. Calum itthon van? - tereltem el a témát.
- Őőő... Igen. Kicsit... Hát... Jobb ha felmész hozzá. - hangja megijesztett.
Kettesével szeltem a lépcsőfokokat. Michael aggodalomra adott okot Calum-mal kapcsolatban, így minnél hamarabb tudni szerettem volna, hogy mi történt. Bementem hozzá és láttam, hogy mi is a gond.
- Ezt mégis ki tette veled? - utaltam az arcát és karját borító kék-zöld foltokra.
- A kis barátod, Luke. Idejött és elkezdett velem kiabálni, hogy én hogy mertelek téged megcsalni és hogy ha még egyszer megteszem ennél sokkal rosszabul fogok járni. - hangjából áradt a harag.
- Úristen... - a sírás szélén álltam.
Mégis hogy tehetett ilyet? Reggel még a világ legaranyosabb sráca, aztán ilyet csinál. Nagyon csalódtam benne.
- Ne haragudj Calum. - mondtam. Én meséltem el neki ami köztünk történt.
- De az nem ad okot arra, hogy ide jöjjön és fenyegetőzzön. Szerencse, hogy Michael itthon volt és egy kicsit helyrerakta a srácot. - felelte gonosz vigyorral az arcán.
- Calum. Ugye nem... Ugye nem csináltatok vele semmit? - kezdtem aggódni.
- Én semmit nem csináltam. Szerintem ismered annyira Michaelt, hogy tudd ő a légynek se tud ártani. Elbeszélgetett vele és ennyi. -nyugtatott meg.
Odamentem hozzá, majd megöleltem.
- Ugye nem haragszol? Borzalmas, hogy ilyenre képes volt Luke.
- Nem hiszem, hogy erről te tehetsz. Úgy látszik, kicsit többet gondolt bele a kapcsolatotokba mint ami van. De egy valami van, amiért eléggé haragszom rád. - húzta fel a szemöldökét.
- Mit tettem? - kérdeztem.
- Inkább mit nem. Bejöttél és egy árva csókot se kaptam. -válaszolta szomorúan.
Nekem se kellett több, megcsókoltam. Sajnos pont rossz helyen fogtam meg a karját, ezért felnyögött.
- Ó bocsáss meg. -simogattam a karját.
- Érted megéri. -mosolygott, majd ő csókolt meg.
Egész nap azom gondolkoztam, hogy Luke tényleg félreértette volna-e a kapcsoltunkat.
Csak tudnám miért...

Tizenkilencedik rész - Döntés

Reggel eléggé későn sikerült felkelnem. Mikor ránéztem az órára már dél volt. Gyorsan felöltöztem, és megkerestem Luke házát. Néhányszor eltévedtem, de nagy nehezen megtaláltam egy eléggé eldugott helyen. Ott állt Luke és Jai autója a ház előtt. Egy fekete sportkocsi és egy eléggé nagy fehér terepjáró. Odaálltam az ajtó elé, majd becsöngettem. Jai nyitott ajtót, látszott rajta, hogy nem várt vendéget mivel egyszál alsónadrágban nyitott ajtót.
- Ő szi-szia. -pirult el.
- Hello Jai. -nevettem el magam.
- Bocsi, hogy így fogadlak, nem számítottam rád. -próbált mentegetőzni.
- Semmi baj, Luke-hoz jöttem. Itthon van? -kérdeztem.
- Persze, bent van a szobájában. Megmutatom merre van. -ajánlotta fel.
Egy hosszú lépcső vezetett a felső emelethez. A falak mindenhol fehérek voltak, a padlót pedig világos kék szőnyeg fedte.
A folyosó végén egy a falakhoz hasonlóan fehér ajtó állt, amin a ,,keep out" felirat szerepelt.
- Itt lennénk. -mondta.
- Köszi. -feleltem.
Bekopogtam, majd bementem a szobába. Tipikus fiús szoba volt. Tele poszterekkel, gitárokkal és szétdobált ruhákkal.
- Szia. -köszöntöttem.
- Hello. Mi járatban? -kérdezte kedvesen.
- Hát már biztos feltűnt neked, hogy nincs meg a telefonod. -nyújtottam át neki az említett tárgyat.
- Tényleg. Ki ment teljesen a fejemből. Köszi, hogy visszahoztad. -hálálkodott.
- Igazán nincs mit. Akkor én megyek is. -indultam volna ki az ajtón.
- Várj. Jobban vagy? -érdeklődött.
- Hát... Jobb mint tegnap. Amúgy még egyszer köszönöm, hogy próbáltál vigasztalni. Sokat jelentett.
-mondtam.
- Nincs mit köszönnöd, hisz egy barát erre van. Mikor beszélsz Calum-mal? -kérdezte.
- Innen oda készülök. -válaszoltam.
- Akkor menj, minél hamarabb intézd el a dolgod.
- Rendben, szia. Majd... Majd hívlak, hogy mi volt ha érdekel. -tettem megfontolatlan kijelentést.
- Feltétlenül. Szia. -mosolygott.
Mindent átgondoltam a fiúk házához vezető úton. Mindent, az összes szót amit mondani szeretnék, még úgy is hogy tudom, hogy teljesen mást fogok.
Kopogás nélkül bementem a házba. Úgy tűnt, hogy senki sincs itthon. Körbejártam a házat, majd a kertben megtaláltam a keresett személyt. Éppen a medencében úszott, amikor rátaláltam. Leültem a medence szélére, és megvártam míg odaúszik hozzám. Próbáltam leplezni az érzéseimet kevesebb több sikerrel.
- Szia hercegnőm. -köszöntött.
- Szia. Beszélnünk kéne. -tértem egyből a tárgyra.
- Valami baj van? -látszott az aggodalom az arcán.
- Mondhatjuk. -válaszoltam kedvetlenül.
Kijött a medencéből, és leült mellém.
- Na mondod? -türelmetlenkedett.
- Nehéz nekem erről beszélni. Igazából kettőnkről lenne szó. Mert ez így nem mehet tovább. El kell döntened, hogy mit akarsz, adsz esélyt a kapcsolatunknak, vagy minden nap más lánnyal kavarsz. Olyan jeleket adsz, amiből azt következtetheti az ember, hogy még te is érzel irántam valamit, ami nem egy szimpla baráti szeretet. De emellett tegnap is azzal csajjal... Szóval rajtad áll, hogy mi lesz. Én nagyon szeretlek és nem akarom, hogy ezzel vége legyen mindennek. -mondtam el egy szuszra mindent.
- Tudom, hogy igazad van és te ennél jobbat érdemelsz. Vagy százszor átgondoltam ezt a dolgot, és mindig ugyan arra jutottam. Szeretlek. Szeretlek és utálom magam amiatt, hogy hagytalak volna kisétálni az életemből. Remélem meg tudsz nekem bocsájtani. -szabadkozott.
- Komolyan gondolod? Mert ha igen akkor bármit megtennék, hogy újra minden olyan legyen, mint régen. -feleltem.
- A legkomolyabban. -mondta majd megcsókolt, ami kicsit váratlanul ért.
Ezek után nála töltöttem a délutánt, és mindent megbeszéltünk. Este tíz körül idejét láttam annak, hogy elmenjek. Calum nem akarta, én viszont már nagyon fáradt voltam. A házamhoz érve kaptam egy üzenetet. Luke írt. Azt kérdezte, hogy minden rendben van-e, és hogy mi volt Calum-mal. Röviden leírtam neki, hogy mi történt és hogy holnap átmegyek és elmondok mindent.

Tizennyolcadik rész - Egy barátság kezdete

Teljesen kiborított a látvány. Nem rég még azt mondta, hogy szeret erre ezzel a csajjal kavar... Nagyot csalódtam benne.
Nem is tudtam tovább a buliban maradni, így sírva hagytam el a házat, amit Luke észrevett. Gyors léptekkel haladtam hazafelé és hallottam, hogy valaki jön utánam. Nem nagyon foglalkoztam vele, minél előbb otthon akartam lenni. A léptek egyre hangosabbá váltak, közeledett felém. Amikor megfordultam, hogy lássam ki az Luke Brooks látványa tárult elém. Csodálkoztam, hogy utánam jött és nem is nagyon értettem, hogy mit keres itt. Pár percig csak néztük egymást, majd meguntam és folytattam utamat. Egyszer csak megragadta a kezemet.
- Hé... Állj meg légyszíves. -szólított meg.
- Minek? -kérdeztem.
- Mert gondoltam nem akarsz éjszaka egyedül kóborolni. -válaszolta.
- És ha igen?
- Akkor sajnálattal közlöm, hogy haza foglak kísérni. -mosolygott.
- Na látom te legalább jó hangulatodban vagy. -mondtam mérgesen.
- Ahelyett, hogy itt gúnyolódsz elmondhatnád, hogy mi történt. -felelte.
- Csak annyi, hogy csalódtam valakiben akit szerettem. -nyugodtam meg egy kicsit.
- Calum? -érdeklődött.
- Igen... -kezdtem el ismét majdnem sírni.
- Figyelj, egy pasi se ér annyit hogy egy lány sírjon miatta. Egy nagy barom az a srác ha megbántott téged, bár nem tudom mi történt. Annyit tudok, hogy ő tényleg szeret téged és mindent megfog tenni, hogy helyrehozza a hibáját. Addig is be kell érned velem, mint kísérővel. -közölte.
- Miért vagy te ilyen rendes velem? Hiszen alig ismerlek. -kíváncsiskodtam.
- Azért, mert nem látom hogy bármelyik fene nagy barátod itt lenne veled, amikor szerelmi bánatod van. Különben is szimpatikus lány vagy, és nem szeretném ha valami őrültséget csinálnál. -mondta.
- Hát jó. Minden esetre tényleg jó lenne, ha hazakísérnél ugyan is eléggé félelmetes ebben a sötétben egyedül kószálni. -feleltem immáron kicsit kedvesebben.
- És akkor elmeséled mit tett Calum? -kérdezte.
- Jobban járunk, ha a legelejétől kezdem a sztorit...
A hazaút nem volt elég, hogy az egészet el tudjam mesélni, ezért behívtam a házba. A kanapén elhelyezkedve folytattam a mesélést.
 - ...és ekkor jött a képbe Sophia, aki Luke-ot és Calum-ot is elakarta csábítani. -mondtam.
- Elképesztő mikre képesek a mai lányok. Az ember nem is hinné, hogy ilyenek. -válaszolta.
- És még nem fejeztem be. -folytattam.
Majd két órás beszélgetés következett, amiben minden hátralevő dolgot elmondtam, ami az itt töltött 1 évben történt. Luke nagyon jó hallgatóság volt, aminek ebben az esetben nagyon hálás voltam. Muszáj volt magamból kibeszélni a bajaimat, amire elég régóta nem volt példa. Mindenhez hozzá tudott szólni, és volt saját véleménye. Egy okos és intelligens srácot ismertem meg benne, amire először nem is gondoltam volna.
- Ha rám hallgatsz holnap átmész Cal-hoz és megbeszélitek a dolgokat. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta azzal a csajjal. Lehet, hogy félreértetted és a csaj mászott rá Calumra. -biztatott.
- Én már nem tudom... Sokat szenvedtem miatta, és már kezd elegem lenni belőle. -válaszoltam.
- Azért szenvedtél, mert szereted ami elég ok arra, hogy megpróbáld vele még egyszer, vagy legalább megértsed, hogy miért döntött úgy ahogy. -mondta.
- Lehet, hogy igazad van. De már késő van, sokáig itt tartottalak ha gondolod elmehetsz. -ajánlottam fel.
- Akarod, hogy elmenjek, vagy inkább lenne kedved még beszélgetni? -kérdezte.
- Kedvem az lenne, de nagyon fáradt vagyok, és még sok mindent át kell gondolnom. -feleltem egy ásítás kíséretében.
- Rendben, akkor elmegyek.
- De ha van kedved, holnap miután beszéltem Calum-mal beülhetünk valahova. -mosolyogtam.
- Én benne vagyok. -viszonozta a mosolyt.
Kivezettem az ajtóhoz, ahol egy ölelés kíséretében elbúcsúztunk.
- Köszönöm, hogy végig hallgattál, és megnyugtattál. -néztem fel rá.
- Nem hiszem, hogy ezt meg kéne köszönnöd, mert ez számomra természetes. -válaszolta.
- Akkor holnap majd hívlak, jó éjt. -köszöntem el tőle.
- Rendben, jó éjt.
 Mikor visszamentem a nappaliba láttam, hogy itt hagyta a telefonját. Gondoltam, hogy utána viszem de mikor kimentem az utcára már nem láttam őt, ezért reggel át kell mennem hozzájuk mielőtt Cal-al beszélek. Rettegek attól a beszélgetéstől...

Sziasztok! Sajnálom, hogy règen hoztam új részt, de felvételi időszak közepén tartok. Rengeteget kell tanulnom, és most az az első... Két hét múlva talán már tudok hozni új részt, de semmi se biztos.

Liebster award #1

Elnézést a késésért, de csak most volt időm megcsinálni. Nagyon köszönöm Lena A.D:) 

 

 

 

Szabályok:

- Írj 10 dolgot magadról

- Válaszolj 10 kérdésre

- Tegyél fel 10 kérdést 

- Küldd tovább

- Iratkozz fel a küldőd blogjára

 

 

 

 

 

 

Magamról

 

 

 

- Ez az első díjam

- Imádok táncolni

- Egy szakosztály tagja vagyok

- Most megyek majd gimibe

- A való életben egy Eszter nevű lány a legjobb barátnőm

-  Kedvenc színem a lila

- A fitness előtt sok mindent csináltam

- Gyűlölöm a földrajzot

- Jó vagyok matekból

- Néha csinálok koreográfiákat

Ki a kedvenced az 1D-ből?

Egyértelműen Harry:3

Calumon kívül kit szeretsz még az 5SOS-ból?

Mindenkit. De ha ki kéne emelnem valakit az Michael.

Mi a kedvenc számod az 5SOS-tól?

Tomorrow never dies és az English Love Affair

Milyen bandát szeretsz még?

Mint láttátok a The Janoskianst és a The Fooo Conspiracy(valószínűleg senki se ismeri mivel svédek)

 Hanyadikos vagy?

Bármennyire is nem akarom 8.

Félévid milyen lett?

Tűrhető.

 Hány éves vagy?

14.

Tudsz játszani valamilyen hangszeren?

Régebben gitároztam, de most már nem tudok.

Hány fejezetet tervezel?

Nem tudom. Biztos lesz még sok:)

Mit gondolsz a The Vamps-ről?

Nem nagyon bírom őket, de van néhány daluk amit szívesen meghallgatok.

Kérdéseim ugyan ezek:))

Akiknek küldöm:

We need to be together

Hello Mr. Hemmings

 Wherever you are

 

 

 

 

 

 

 

Tizenhetedik rész - Megtört szívek

A hónap hátralevő részét Calummal töltöttem. Sokat beszélgettünk, kicsit jobban megismertük egymást. Hasznosnak bizonyult, hiszen újra elkezdtünk közeledni egymáshoz. Ma utazunk vissza Ausztráliába. A gép 4-kor száll fel, most az előkészületekkel vagyunk elfoglalva.

*pár órával később*

Végre újra itthon vagyunk. Hiányzott ez a ház. Gyorsan kipakoltunk a bőröndökből, majd Esh-el ledőltünk egy kicsit, mivel az időeltolódás miatt most Londonban este van.
Arra keltem fel, hogy Esh telefonál. Nagyon izgatottnak tűnt, így mikor letette egyből rákérdeztem mi történt.
- Kivel beszélgettél ilyen hosszasan?
- Nem fogod elhinni. -kezdte. Egy cég hívott akikhez még karácsony előtt beadtam a jelentkezésem. Azt mondták pont egy ilyen embert keresnek, mint én.
- Ez nagyon jó. -mosolyogtam.
- Igen, csak egy baj vagy. Párizsba kell utaznom. -tűnt el arcáról a mosoly.
- Véglegesen? -kérdeztem.
- 1 évre. -mondta.
- Elvállaltad?
- Igen. -válaszolta.
- Hát akkor új szobatársat kell keresnem. -nevettem, majd megöleltem.
- Azt hittem ki fogsz akadni. -mondta.
- Hiszen ez egy nagyon jó lehetőség számodra. Nem gondolod, hogy majd miattam fogod kihagyni. De mi lesz Luke-val? -tettem fel a kérdést.
- Nem tudom. Magamat ismerve a távkapcsolat nem menne. Egyetlen megoldás van, hogy egyikünknek se legyen kibírhatatlan ez az 1 év. Szakítanom kell vele. -válaszolta szomorúan. Még ma átmegyek hozzá és elmondok neki mindent.

Délután zokogva jött haza Luke-tól. Mielőtt megtudtam volna kérdezni, hogy mi történt beviharzott a szobájába. Egy kis várakozás után bementem hozzá.
- Hahó. Bejöhetek? -kérdeztem.
Nem felelt, csak szipogott amit igennek vettem. Leültem mellé az ágyra.
- Mi volt Luke-val? -érdeklődtem.
- Borzalmas volt. Elmondtam neki, hogy elhívtak Párizsba dolgozni. Láttam ahogy torzul az arca. Először azt hittem megérti. De nem. Ideges lett, kiabált csapkodott. Szörnyű volt őt így látni. Calum meghallotta Luke kiborulását, és bejött leállítani. Kivitte őt a szobából, majd Luke elment a kocsijával. Utána Cal visszajött hozzám, hogy megnyugtasson de nem járt túl sok sikerrel. -mondta egy szuszra.

Ledöbbentem Luke viselkedésén. Amióta én ismerem egyszer sem hallottam, hogy egyáltalán felemelte volna a hangját. Mindenképp beszélnem kell vele. Még ma...

Este felhívott Cal, hogy megkérdezze Esh jobban van-e. Mondtam neki, hogy még mindig nagyon kivan, de túléli. Megkértem, hogy mindenképp szóljon ha Luke hazaért. Nem is kellett sokat várnom, fél óra múlva már hívott is Calum, hogy Luke most gurult a házuk elé. Azonnal indultam hozzájuk.
A házba belépve egyből Luke szobájába indultam. Az ágyán feküdt egy üveg bor társaságában. Látszott rajta, hogy nem ez az első adagja.
- Szia. -köszöntöttem.
- Csá. -válaszolta.
- Beszélhetnénk? -kérdeztem.
- Felőlem. -felelte flegmán.
Nem mertem túl közel menni hozzá, így megálltam a gitárjai mellett.
- Esh mesélte, hogy hogyan fogadtad azt, hogy elmegy. -kezdtem. Pontosan tudod, hogy mennyire fontos neki ez az állás. Tudom, hogy most nagyon nehéz neked, de ez nem a te életed. Nem szabadott volna így reagálnod rá. Támogatnod és biztatnod kellett volna, ahelyett hogy hisztizzél. Ha igazán szereted elengeded. Neki is nagyon fáj itt hagyni téged. Ne nehezítsd meg neki. -mondtam ki mindent.
- Ja. -válaszolta.
- Gondolkozz el ezen, ha majd józan leszel. -mondtam és egy hangos ajtócsapás kíséretében elhagytam a szobát.


*másnap reggel*

Ma indul Esh gépe. A fiúkkal szerveztünk neki egy kisebb bulit, amire elhívtuk néhány barátját. Nem volt valami nagy szám, de búcsúzkodásra megfelelő. Picit sztorizgattunk, nevetgéltünk és sírtunk. Már a végéhez közeledett a buli, amikor Luke beállított. Esh-el felmentek a szobájába, hogy beszéljenek. Nekem kellet őket megzavarni, mivel a gép egy óra múlva indult. Jó jelnek vettem, hogy éppen csókolóztak amikor benyitottam. Reméltem, hogy mindent átbeszéltek és nem fognak mind a ketten szenvedni ez alatt az 1 év alatt.

A srácokkal kivittük Esh-t a reptérre. Én természetesen nem tudtam leplezni a szomorúságomat, ezért amikor rám került a sor, hogy elbúcsúzzak tőle elsírtam magam. Mondtam neki, hogy szeretem és nagyon várom vissza. A fiúk jobban tartották magukat mint én. Calum átkarolt míg néztük ahogy Esh gépe felszáll. Mostantól minden más lesz.



Két hónap telt el Esh távozása óta. Calum minden nap átjön, és mindent megtesz hogy jobban érezzem magam. Rengeteget járunk moziba, a parkba és kávézókba. Suli után mindig értem jön. Szeretek vele lenni, és remélem ez fordítva is így van.
Luke az elején jól viselte a dolgokat, de néhány héttel ezelőtt elkezdett rendszeresen inni. Sosincs otthon mindig a városban mászkál. Minden nap más nővel bújik ágyba, és már beszélni sem lehet vele. Épp ezért a banda úgy döntött szünetel egy kicsit, hiszen így nem mehetnek koncertezni. Helyettük a The Janoskians lesz a One Direction elő zenekara.
Ma Calum szokás szerint a suli előtt várt.
- Szia. -köszöntöttem egy öleléssel.
- Hello. Hű nagyon csinos vagy ma. nézett végig rajtam. Van egy kis meglepetésem. -mondta.
- Mi? -kérdeztem kíváncsian.
- Elviszlek a ma esti One Direction koncertre. Ez lesz az első olyan koncert, ahol a The Janoksians fog fellépni, és érdekel milyenek. -közölte.
- Calum hiszen ez nagyon jó. -öleltem meg ismét. Tudod, hogy imádom a srácokat, és nem mellesleg a The Janoskians-t ismerem elég régóta.
- Nem is mondtad. -válaszolta. Féltékeny leszek. -nevetett.
- Ti sokkal jobbak vagytok.-nyugtattam meg.
- Még a végén elpirulok. -mondta, majd átkarolt és úgy mentünk haza.

Este fél 8-kor Cal a házunk elé gurult. Elég lazán volt öltözve, és a sármos mosolya most is ott volt az arcán.
- Hölgyem a limuzinja előállt. -nyitotta ki nekem az ajtót.
- Ó milyen illedelmes. -mentem bele a játékba. Mondja csak, minden utassal ilyen udvarias? -kérdeztem teljes komolysággal.
- Csak azokkal akik ennyire bombázók. -felelte egy kacsintás kíséretében.
A stadion előtt rengetegen álltak. Szerencsére Calum-nak VIP jegye volt, így gyorsan bejutottunk. Hátra mentünk a backstage-be, ahol már a srácok készen álltak.
- Sziasztok. -lépett be magabiztosan Cal.
- Jó estét. -válaszolta Harry Styles. Ki ez a hölgy akit magaddal hoztál? -kérdezte.
- Ő egy nagyon kedves barátom, Anne. -felelte büszkén.
- Anne, szép név. -mondta Luke Brooks a The Janoskians egyik tagja.
- Köszönöm Luke. -válaszoltam.
- Tudod a nevem? -kérdezte meglepődötten.
- Persze. Imádom a zenéteket, és ha úgy vesszük titeket is. -feleltem kicsit félénken.
- Na akkor egy rajongóval van dolgunk. -szólt közbe Jai Brooks mosolyogva.

A koncertet megkezdő The Janoskians sikert aratott. Sok rajongójuk van Ausztráliában, így efelől nem is volt kétség. Amikor jött a One Direction a srácok lejöttek hozzánk. Luke mellém ült. Mellette Jai, Beau, James majd Daniel. Luke-val beszéltem a legtöbbet a koncert alatt. Nagyon jó fej, és sok közös témánk van. Eszembe jutott, hogy jövőhéten Cal-nak tartunk egy születésnapi bulit, így meghívtam őket.
- Egyből randira hívsz? Jó gyorsan haladsz. -kacsintott.
- Nem randira hívlak. Ha jössz jössz, ha nem nem. Nekem mindegy. -válaszoltam. Nem szeretem ha könnyűvérűnek hisznek.
- Jól van na, csak vicceltem. Természetesen elmegyünk, bár nem hiszem, hogy a barátod szívesen látna minket. Egész koncert alatt rosszallóan nézett rám. -felelte.
- Csak félt engem. -közöltem.
- Nem csodálom. -nézett végig rajtam úgy, mint ahogy Harry az öltözőben.
Számot cseréltünk, majd haza vettük az irányt.


* a buli napja*

Calum eléggé nehéz eset. Ma van a szülinapja, és mint minden rendes barát mi is szerveztünk neki egy bulit. Egész nap körülöttem volt, alig tudtam lerázni. Végül azt mondtam neki, hogy átjön Cara barátnőm, akinek hallatán egyből elment. Tudom, hogy utálja Cara-t így ez volt a leghatásosabb módszer az eltávolítására. 5 óra körül teljesen berendezkedtünk a bulira. Csomóan hoztak kaját, dekorációt és természetesen alkoholból sem volt hiány. A The Janoskians tagjai is megérkeztek nemsokkal Calum előtt. Ahogy hallottuk, hogy a kocsijával leparkol a ház elé csöndbe maradtunk, hisz még is csak meglepetést akartunk szerezni neki. Amikor belépett az ajtón egyszerre kiáltottuk el magunkat, hogy boldog szülinapot. Látszott rajta, hogy meglepődött. Az összes lány akit meghívtunk egyből a nyakába ugrott. Én kicsit hátrébb húzódtam, hogy ne zavarjak meg semmit. Luke Brooks oda jött hozzám aminek nem annyira örültem.
- Jó kis bulit szerveztél. -mondta.
- Köszi, de ez nem csak az én érdemem. Luke, Michael és Ash is nagyon sokat segítettek. -válaszoltam.
- Szereted azokat a srácokat mi? -kérdezte.
- Miért ne szeretném őket? Legjobb barátaim, rengeteg emlék fűz hozzájuk. -feleltem.
- Értem. -válaszolta.
- És te miért nem vagy a haverjaiddal? -kíváncsiskodtam.
- Csak gondoltam nem akarsz egyedül lenni, így ide jöttem hozzád. De ha baj elmegyek. -felelte.
- Nem baj, csak kérdeztem.
Most valahogy máshogy viselkedett mint a koncerten. Olyan rideg és gonosz volt a hangja. Nem tudom mi baja lehet. Éppen mentem a konyhába, hogy kihozzam Calum tortáját amikor hirtelen valaki megfogta a kezem és nem eresztett. Oda fordultam az illetőhöz, aki nem más mint Calum volt.
- Miért bujkálsz hercegnőm? Így nem tudom megköszönni, hogy ennyit fáradoztál értem. -mosolygott.
- Nem bujkálok, csak nem akartalak megzavarni miközben a lányokkal üzletelsz. -válaszoltam. Amúgy boldog szülinapot. -válaszoltam, majd megöleltem.
- Mi a baj? -kérdezte.
- Semmi. -válaszoltam. Csak fáradt vagyok.
- Értem. Még egyszer nagyon köszönöm, hogy ilyen jó barátom vagy. Szeretlek. -mondta teljesen komolyan.
- Én is téged. -feleltem majd egy puszit nyomtam az arcára. Na de most menjél, mert várnak a srácok.
Aznap este remek bulit csaptunk. Ment a zene, mindenki jól érezte magát. Luke még próbálkozott egy ideig, de feladta mert látta, hogy nem vagyok jó passzban. Elég sok alkohol fogyott, ami emelte a buli hangulatát.
A konyhában volt még pezsgő, ezért gondoltam kihozom. Ahogy a szoba másik felébe értem olyat láttam, amitől végleg elromlott az estém. Calum és az egyik csaj, aki a buli elejétől fogva szemezget Cal-al éppen nagyon bizalmasan beszélgettek. Mire visszatértem jobb témájuk volt. Igen, csókolóztak...